udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
2
találat
lapozás: 1-2
Névmutató:
Ferenczi Csongor
2004. május 24.
Székelyföldön elsőként a Csíkszeredába látogatott el a Történelem Fő utca nevet viselő rendezvény. Felléptek Ferenczi Csongor, Maczkó Mária, Sasvári Sándor és Vikidál Gyula. A Magyar Polgári Szövetség valamint a Fidesz Magyar Polgári Párt vezetői szóltak fel. Szilágyi Zsolt képviselő szerint egyesek ahelyett, hogy a közösség autonómia igényét képviseljék, a faexport engedélyekről tárgyalnak Bukarestben. Szerinte olyanok képviselnek, akik a magyarság ügyénél is fontosabbnak tartják, hogy hatalomra kerüljenek. „A kormánypárt és az RMDSZ titkos egyezményének eredménye, hogy az MPSZ nem indulhatott a választásokon". Véleménye szerint az EU szellemiségével nem fér össze az a mód, ahogy megmocskolták a demokráciát. Németh Zsolt, a FIDESZ MPP politikusa beszédében úgy fogalmazott, hogy az EU-ra eszközként kell tekinteni, mint a határokon átívelő nemzetegyesítés eszköze, egyesítés, amely tart már néhány éve és ennek részét képezi a magyar igazolvány és a magyar egyetem. Németh Zsolt a szülőföldön való megmaradás tartós eszközének nevezte az autonómia megvalósítását. Tőkés László szerint az erdélyi magyarság nem akar elrománosodni. „Az RMDSZ politikai prostitúcióra lépett a román kormánnyal" – fogalmazott Tőkés. /(Daczó Dénes): Történelem Fő utca politikusokkal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 24./2012. május 23.
Megjelent a hatszázadik Helikon
Folyóirat. Szilágyi István: „a kisebbség csak politikailag kisebbség, Irodalmában, kultúrájában maga lehet az egyetemesség”
A Magyar Művészeti Akadémia meghívására hétfőn a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében felolvasással egybekötött beszélgetésen ünnepelte hatszázadik lapszámát a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat.
Az eseményen felszólalt mások mellett Szilágyi István, a folyóirat főszerkesztője és Szakolczay Lajos irodalomtörténész.
Volt és jelenlegi szerkesztők, jeles szerzők részvétele mellett rendezték meg az erdélyi Helikon folyóirat hatszázadik lapszámának megjelenése alkalmából tartott ünnepi estet a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében hétfőn. Az eseményt Szilágyi István főszerkesztő értékelő beszéde nyitotta meg. Legutóbb száz lapszámmal ezelőtt készítettek számvetést, azóta újabb négy év telt el. „Nem is a napok mérik életünknek tartalmát, hanem az általunk létrehozott eredmények. Minden fontosabb megjelenés alkalmából számba vesszük a múltat, ilyenkor egyszerre lehetünk gazdái és vendégei az ünnepnek” – kezdte Szilágyi. A Helikon külseje mára védjeggyé vált, az állandóságot képviseli. A főszerkesztő szerint azonban az ötszázadik megjelenés óta a belső többet változott, mint az elmúlt tizenöt évben összesen. Megtartották azokat a rovatokat, amelyek meghatározók a folyóirat történetében, azonban határozottan nyitottak a kortárs irodalom és a társművészetek felé. Az utóbbi években különösen népszerűvé vált kétoldalas beszélgetéseik sorozata.
Szilágyi az erdélyi Helikon születését is felelevenítette a „szerteszaladt magyar irodalomra” és a folyamatosan kialakult műhelyekre emlékezve. „Kolozsváron és környékén Döbrentei Gábor munkássága óta mindig van fóruma az irodalomnak. Magyarországot szétdarabolták, de a kultúrához való ragaszkodás olyan műhelyeket hozott létre, amelyekben tovább élhettek és fejlődhettek a hagyományok.” A Pásztortűz és az Utunk mellett a kor három legjelentősebb lapja között tartották számon a Helikont.
Kuncz Aladárt idézve a főszerkesztő megfogalmazta a lap küldetését: a kisebbség csak politikailag kisebbség. Irodalmában, kultúrájában maga lehet az egyetemesség. „Vajon erény lenne a megmaradás? Merthogy érdem nem, annyi bizonyos. Hogy állunk az elszánt túlélni tudásunkkal? Erre teremtettünk, vagy ítélt valaki bennünket? Mindeközben az elmúlt esztendők megannyi talmi Európa-ígéretére azért figyelünk, mert továbbra sem közömbös számunkra, hol élünk s miként. Ma úgy kapaszkodunk elhontalanodott múltunkba, hogy ki ne rekesztődjünk a magyar jövőből se, ha arról valaha az idő eltakarítja a ködöt” – zárta gondolatait Szilágyi. Az est moderátori szerepét Szakolczay Lajos kritikus, irodalomtörténész töltötte be. Felidézve a néhány évtizeddel ezelőtti időket a következő történetet osztotta meg a jelenlévőkkel: „Az Utunk Kós Károly-száma címlapján egy Kós-szoborral ment be a nyomdába – reggel már Ceausescu arcképe volt rajta. Ilyen időket éltünk.” Az est folyamán verseket és prózai műveket olvasott fel mások mellett Király László költő, Kakucs Ágnes, Karácsonyi Zsolt és Ferenczi Csongor. Az esemény zárásaképpen Szilágyi István mutatta be egyik novelláját.
Hrecska Renáta. Magyar Hírlap
lapozás: 1-2